103. tétel
CZENCZ JÁNOS (1885-1960) - Tengerparton, 1926 körül
Festmények
83x110 cm, olaj, vászon
jel. b. l. Czencz J.
Ho. kiállítási címke, Országos Magyar Szépművészeti Múzeum, Kiállítási törzskönyvi lap.
XV. Velencei Biennálé, 1927, Olasz díj.
Reprodukálva: Czencz János (Czencz János Festőművész Alapítvány, Szekszárd, 2012), 9 old. és 37. old.
Czencz János a 20. század első felének egyik kevésbé ismert, ám regionális szinten jelentős magyar festőművésze volt. Az akkor Vas vármegyéhez tartozó Ostffyasszonyfán született, pályájának későbbi szakaszát pedig Szekszárdon töltötte, ahol művészi és közösségi tevékenysége is kiteljesedett. Munkássága elsősorban a Dunántúl tájainak, falvainak és mindennapi életének ábrázolásához kötődik, festészete a magyar naturalista és plein air hagyományokhoz kapcsolható.
Czencz János művészetére nagy hatással volt a 19–20. század fordulójának festészeti szemlélete, különösen a természet közvetlen megfigyelésére építő festői gyakorlat. Tájképein a dunántúli dombvidék, a szőlőhegyek és a falusi környezet jelenik meg. Festményein gyakran nyugodt, kiegyensúlyozott kompozíciók láthatók, melyekben a fény és a természet színei fontos szerepet kapnak. Színvilága visszafogott, de érzékenyen reagál a természet változásaira: a meleg földszínek, zöldek és kékek harmonikus egyensúlyban jelennek meg képein.
Szekszárdhoz kötődő időszaka különösen jelentős. A város és környéke inspirációs forrásként szolgált számára, hiszen a Tolnai-dombság tája és a szőlőkultúra sajátos hangulatot adott festményeinek. Műveiben nemcsak a tájat, hanem a vidéki élet mindennapjait is megörökítette. Ezek az alkotások egyszerre dokumentálják a korszak vidéki világát és közvetítik a művész személyes látásmódját.
Czencz János festészetében nem az avantgárd újítások dominálnak, hanem a hagyományos festői értékek: a természet szeretete, a megfigyelés pontossága és a harmonikus kompozíció. Emiatt művei a magyar vidéki festészet fontos példáiként értelmezhetők. Bár országos hírnevet nem szerzett, helyi és regionális kulturális életben fontos szerepet játszott, és hozzájárult a dunántúli művészeti hagyományok fennmaradásához.
Halála után munkássága elsősorban helyi gyűjteményekben és magángyűjtőknél maradt fenn. Festményei ma is értékes dokumentumai annak, hogyan látta egy 20. század eleji festő a Dunántúl tájait és falusi világát. Czencz János életműve így nemcsak művészeti, hanem kulturális és helytörténeti szempontból is jelentős.
Tengerparton, 1926 körül
Az aukción Tengerparton című festménye szerepel Czencz Jánosnak. A kompozíció középpontjában több női alak látható, akik egy tengerparti tájban, drapériákon pihenve jelennek meg. A meztelen női testek klasszikus, harmonikus elrendezése a fürdőzők vagy nimfák témáját idézi, amely a 19–20. század fordulóján gyakori motívum volt az európai festészetben. A háttérben megjelenő tenger és az égbolt nyugodt, kissé borongós hangulata kontrasztot alkot a meleg tónusú testekkel, a vörös, illetve arany drapériákkal. A festő lágy ecsetkezeléssel formálja az alakokat, inkább hangulati egységre törekedve, mint részletező realizmusra. A figurák egymáshoz való viszonya – beszélgető, pihenő, egymás felé forduló testtartások – egyfajta intim, nyugodt jelenetet teremt.
1926-ban az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat megbízta Dudits Andort, Róth Miksát és Ligeti Miklóst, hogy hogy a XV. Velencei Biennálé magyar pavilonjában rendezendő kiállítás anyagát összeválogassák.
Ebbe az anyagba Czencz János műveit is kiválasztották. A kiállításról több elismerő cikk jelent meg Magyarországon, ám az olasz sajtó is sokat foglalkozott a magyar anyaggal.
Az aukción szereplő festmény nemcsak a magyar, hanem az olasz kiállítás-rendezőket és látogatókat is elbűvölte, díjjal is jutalmazták.
Felhasznált irodalom:
- Rühl Gizella: Czencz János (Czencz János Festőművész Alapítvány, Szekszárd, 2012)
Kikiáltási ár: 650.000 Ft
