Aktuális aukció

95x116 cm, olaj, vászon
jel. j. l. Slevenszky 1943

74,5x120 cm, olaj, vászon
jel. j. l. Hosszu A

55x60 cm, olaj, falemez
jel. j. l. Holló L. 74.

80x100 cm, tempera, falemez
jel. j. l. Pólya Tibor

Reprodukálva: Pólya Tibor – A szolnoki művésztelep mesterei (Damjanich János Múzeum, 2017), címlapon és 93. old., 55. kép

Pólya Tibor a 20. század eleji magyar képzőművészet egyik sajátos hangú alkotója volt, aki festőként, grafikusként és karikaturistaként egyaránt ismertté vált. 1886-ban született Szolnokon, amely későbbi művészetének is meghatározó helyszíne lett. Tanulmányait Budapesten kezdte, ahol kapcsolatba került a korszak modern irányzataival és művészeti törekvéseivel. Fiatalon nagy hatással volt rá a magyar alföld festői hagyománya, valamint az a naturalista és realista szemlélet, amely a századforduló művészetét jellemezte.

Pólya Tibor munkássága sokrétű volt. Festményein gyakran jelennek meg a vidéki élet jelenetei, a paraszti mindennapok, valamint az alföldi táj sajátos hangulata. Képeit erőteljes rajztudás, karakteres formakezelés és gyakran finom humor jellemzi. A festészet mellett jelentős grafikai tevékenységet is folytatott: karikatúrái és illusztrációi több újságban és folyóiratban jelentek meg. Ezekben a munkákban a társadalmi jelenségeket, az emberi gyarlóságokat és a mindennapi élet humoros oldalát ragadta meg.

Művészetében a realizmus és a megfigyelés pontossága különösen fontos szerepet játszott. Pólya érzékenyen figyelte az emberek gesztusait, karakterét és élethelyzeteit, ami képein és grafikáin is megmutatkozik. Alkotásaiban egyszerre volt jelen a festői látásmód és a grafikus szemlélet: figurái gyakran erőteljes kontúrral jelennek meg, miközben a színek és a kompozíciók harmonikus egységet alkotnak.
A művész a két világháború közötti magyar művészeti életben is aktív szerepet vállalt. Kiállításokon vett részt, és műveivel hozzájárult a magyar alföldi festészet hagyományának továbbéléséhez. Bár élete viszonylag rövid volt – 1937-ben hunyt el –, munkássága maradandó nyomot hagyott a magyar képzőművészetben. Művei ma is értékes dokumentumai a korszak társadalmi és kulturális világának, valamint a szolnoki művészeti életnek.

A Szolnoki művésztelep

A Szolnoki Művésztelep a magyar művészeti élet egyik legjelentősebb alkotóközössége volt, amely a 19. század végén jött létre. A telep a Tisza-parti város festői környezetének, különleges fényviszonyainak és nyugodt alkotói légkörének köszönhetően hamar a magyar festők egyik fontos találkozóhelyévé vált. Az itt dolgozó művészeket az alföldi táj, a folyóparti élet és a paraszti mindennapok világa inspirálta.

Pólya Tibor is a művésztelep alkotói közösségéhez tartozott, és aktív részese volt annak a művészeti szellemiségnek, amely a helyet jellemezte. A telep nemcsak műtermet és munkalehetőséget biztosított a festők számára, hanem közösségi teret is, ahol a művészek megoszthatták egymással gondolataikat és tapasztalataikat. Ez az alkotói közeg jelentős hatással volt Pólya művészetére is: itt erősödött meg az alföldi témák iránti érdeklődése és az a realista szemlélet, amely későbbi munkáiban is meghatározó maradt. A Szolnoki művésztelep így nemcsak Pólya Tibor pályájának volt fontos állomása, hanem a magyar festészet egyik meghatározó műhelye is.

Szolnoki piactér

Az aukción Szolnoki piactér című festménye szerepel, ami kiemelkedő darabja munkásságának. A kép jól példázza Pólya Tibor művészetének egyik jellegzetes témáját: a mindennapi városi élet megfigyelését és hangulatának megragadását. A kép a szolnoki piac mozgalmas jelenetét ábrázolja, ahol árusok, vásárlók és járókelők találkoznak a tér központjában álló obeliszk körül. A kompozícióban a festő különös figyelmet fordít az emberi alakokra és azok karakterére: a beszélgető férfiak, az árusító asszonyok és a nézelődő alakok mind egy-egy pillanatnyi életképet jelenítenek meg. A mű jelentőségét az is mutatja, hogy a Damjanich János Múzeum által 2017-ben kiadott, Pólya Tibor életét és munkásságát bemutató kötet borítóján is ez a festmény szerepel, amely jól szimbolizálja a művész szoros kapcsolatát Szolnok városával és annak mindennapi életével.

Felhasznált irodalom:

- Pólya Tibor – A Szolnoki Művésztelep mesterei (Damjanich János Múzeum, Szolnok, 2017)

26,5x33,5 cm, olaj, karton
jel. b. f. Csók I. 1904

24x33 cm, pasztell, papír
jel. j. l. Nagy István

44,5x38 cm, olaj, vászon
jel. j. k. Rónai

Proveniencia: egykor Boldizsár István festő tulajdonában.
Genthon István Rippl-Rónai életmű-katalógusához készített fotógyűjteményében a kép fotójának a száma: MKCS-C- I 36/861

Aukcionálva: Virág Judit Galéria 80. aukció

Rippl-Rónai József a modern magyar festészet egyik legjelentősebb alakja volt. Kaposváron született, és bár pályája során hosszabb időt töltött külföldön, különösen Párizsban, művészetében mindvégig megőrizte a magyar kulturális gyökereket. Munkássága fontos szerepet játszott abban, hogy a 19–20. század fordulóján a magyar festészet bekapcsolódjon az európai művészeti irányzatokba. Fiatalon gyógyszerésznek tanult, de hamar kiderült, hogy igazi hivatása a festészet. Münchenben kezdte művészeti tanulmányait, majd Párizsba került, ahol kapcsolatba lépett a modern művészet képviselőivel. Itt csatlakozott a Nabis művészcsoporthoz is, amely a posztimpresszionizmus egyik fontos irányzata volt. Rippl-Rónai műveiben ekkor jelent meg az úgynevezett „fekete korszak”, amelyre a sötét kontúrok, dekoratív formák és egyszerűsített alakok voltak jellemzőek. A századforduló után visszatért Magyarországra, és Kaposváron, a híres Róma-villában telepedett le. Itt festette legismertebb képeinek nagy részét. Stílusa ekkor világosabbá és színesebbé vált: pasztelles tónusok, bensőséges hangulatú enteriőrök és portrék jellemezték munkáit. Gyakran festette családtagjait, barátait és a kaposvári polgári élet jeleneteit. Rippl-Rónai nemcsak festőként volt jelentős, hanem a magyar modernizmus egyik úttörőjeként is. Művészete hidat teremtett a magyar festészet és a francia modern irányzatok között. Életműve ma a magyar művészettörténet kiemelkedő része, képei számos múzeumban megtalálhatók. Kaposvár ma is büszkén őrzi emlékét, hiszen munkássága a város kulturális örökségének meghatározó eleme.

Fekete korszak

Rippl-Rónai József úgynevezett „fekete korszaka” az 1890-es évek elejére tehető, amikor Párizsban élt és a modern francia művészet hatása alá került. Ebben az időszakban festményeit sötét, gyakran feketével hangsúlyozott kontúrok és visszafogott színek jellemezték. A képeken az alakok és tárgyak erősen stilizáltak, a formák egyszerűsítettek voltak, ami dekoratív, szinte grafikus hatást keltett. A korszak kialakulására nagy hatással volt a francia Nabis művészcsoport, valamint olyan festők munkássága, mint Paul Gauguin. Rippl-Rónai ebben az időben gyakran festett bensőséges hangulatú enteriőröket, családi jeleneteket és portrékat. A sötét tónusok ellenére képei nyugodt, intim atmoszférát sugároznak.

A fekete korszak jelentős lépés volt Rippl-Rónai művészetében, mert ekkor alakította ki saját, könnyen felismerhető stílusát, amely később a magyar modern festészet egyik meghatározó irányává vált.

Vörös hajú fiatal nő portréja, 1892 körül

Az aukción Vörös hajú fiatal nő portréja című képe szerepel. Az 1892 körül készült női portré Rippl-Rónai József úgynevezett fekete korszakának egyik jellegzetes alkotása. Ebben az időszakban a művész már elszakadt korábbi mesterétől, Munkácsy Mihálytól, és Párizsban új művészi irányt keresett. Itt került szoros barátságba a skót festővel, James Pitcairn-Knowles-szal, akivel együtt éltek és dolgoztak Neuilly-ben. Rippl-Rónai visszaemlékezéseiben is kiemelte, hogy ezek az évek jelentették számára művészi fejlődésének egyik legtermékenyebb korszakát. A festmény jól tükrözi a fekete korszak stílusjegyeit. A művész nem a színek gazdagságára épít, hanem a fekete és a sötét tónusok kifejező erejére. Rippl-Rónai maga is hangsúlyozta, hogy nem azért festett feketével, mert a világot sötétnek látta, hanem mert kísérletezni akart azzal, hogyan lehet a fekete és a szürke árnyalataival művészi hatást létrehozni. A portrén egy vörös hajú fiatal nő profilját látjuk. Az arc világos, finoman megfestett felülete erős kontrasztban áll a sötét háttérrel és a fekete ruhával. Ez a kontraszt kiemeli az arc törékeny szépségét és a modell nyugodt, kissé melankolikus hangulatát. A vörös haj meleg színe különösen hangsúlyossá válik a sötét környezetben, így a kép egyik legerősebb vizuális eleme lesz. Az MTA BTK Művészettörténeti Intézetben lévő, Genthon István által Rippl-Rónai műveiből összeállított fotótárban megtalálható a most aukcióra kerülő festmény fotója, melynek hátán olvasható az egykori tulajdonos, Boldizsár István festőművész neve, akinek több Rippl-Rónai-festmény is volt a gyűjteményében.

Felhasznált irodalom:

- Farkas Zoltán, Tolnai Gábor, Kálnoky László (szerk.): Rippl-Rónai József emlékezései (Szépirodalmi Kiadó, Budapest, 1957)

- Magyar Nemzeti Galéria: Rippl-Rónai József műtárgyleírások

- Genthon István: Rippl-Rónai József (Corvina Könyvkiadó, Budapest, 1977)

- Szinyei Merse Anna: Rippl-Rónai József élete és művészete

54x46 cm, olaj, vászon
jel. b. l. M. de Corini

60x80 cm, olaj, vászon
jel. j. l. mácsai Paris 77.

60x80 cm, olaj, vászon
jel. j. l. Sikuta

60x80 cm, olaj, vászon
jel. j. l. Aczél 76.

60x80 cm, olaj, vászon
jel. b. l. Duray T.

80,5x60,5 cm, olaj, farost
jel. j. l. Koch V. 66.

Ho. a művész saját kezű feljegyzésével.

52x90 cm, olaj, farost
jel. j. l. mácsai 72

80x61 cm, olaj, vászon
jel. j. l. mácsai

50x80 cm, olaj, vászon
jel. b. l. Pleidell 974.

60x80 cm, olajtempera, farost
jel. j. k. Hikádi E

55x53 cm, olaj, farost
jel. b. l. Rátkai