132. tétel
ID. MARKÓ KÁROLY (1793-1860) - Itáliai táj, 1850-es évek
Festmények
22x30 cm, olaj, vászon
jel. b. l. C. Markó. S. P. Ap 185?
A Felvidék egyik akkori szellemi központjában, Lőcsén született, 1791-ben. Fiatalon is festőnek készült, de pályája eleinte másképp alakult. Az 1800-as évek elején mérnöki tanulmányokat folytatott Pesten és Kolozsváron. Miután megszerezte diplomáját, mérnökként Lublón és Rozsnyón dolgozott 1812 és 1818 között. Utóbbin készítette első képeit, amelyek a híres bécsi festő, Joseph Fischer festményeinek másolatai voltak. Később is sok másolatot festett ismert festők műveiről. 1818-ban Pestre érkezett, hogy rajztudását fejlessze. 1822-ben a bécsi Képzőművészeti Akadémia hallgatója lett, a történelmi és tájképfestészeti szakon. Bécsben megnősült, nyolc gyermeke született. 1826-tól Kismartonban élt, majd 1830-tól az Esterházy-birtokon. Továbbra is képeket másolt, műkereskedők megrendelésére. Egyre ismertebb és keresettebb lett. Pártfogója, egy bécsi bankár megbízásából hazatért, és megfestette egyik leghíresebb, a Visegrád (1826) című képét, amely a magyar tájképfestészet legelső darabja. 1832-ben itáliai körutazást tett, járt Rómában, Firenzében, Velencében és Bolognában. 1838-ban maláriában megbetegedett, ekkor elhagyta Rómát, Pisába költözött, és ott élt 1843-ig. 1843 és 1848 közt továbbutazott, és Firenzében telepedett le. Ekkor már Európa-szerte ismert festő volt. Rendszeresen dolgozott arisztokraták megrendelésére. 1848-ban Appeggibe költözött, és ott élt egészen 1860-ban bekövetkezett haláláig. 1853-ban hazalátogatott. Ennek az útnak a hatására születtek a Puszta és a Magyar alföldi táj gémeskúttal című festményei. 1840-ben kiállítást rendeztek műveiből, az első Pesti Műkiállításon. Még ebben az évben a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választották. Művei megtalálhatok Ausztria, Csehország, Dánia, Magyarország, Németország, Olaszország és Szlovákia múzeumaiban.
Itáliai táj, 1850-es évek
Az árverésen Itáliai táj című festménye látható. A festmény a szignója szerint, az 1850-es években készült Markó utolsó lakóhelyén Appeggiben. 1848-ban Firenzéből költözött át, de a környezetváltozás azonban művészetében nem hozott változást. Továbbra is helyszíni tanulmányokban rögzítette tájélményeit, amelyeket később műtermében staffázsalakokkal kiegészítve dolgozott ki egy-egy olajképén, mint jelen festményünkön is. Az életmű ismeretében bátran állítható, hogy Markó kései képei ugyanazt a magas festői minőséget képviselik, mint érett korának, az 1840 körüli esztendőknek kiváló alkotásai. A festmény minden részletében szépen és érzékenyen megfestett alkotás. A kompozíció klasszikus, ideális táj, amelyen középen nyílik meg a finom levegő. A tájképi elemeknek, a növényeknek, és a virágoknak aprólékos, valamint az építészeti elemeknek minden kis részletre kiterjedő ábrázolása egészen káprázatos. Nemhiába tartják Markót korának egyik legnagyobb mesterének.
Felhasznált irodalom:
- Lyka Károly: Nemzeti romantika (Singer és Wolfner Irodalmi Intézet, Budapest, 1942)
- Bodnár Éva: Markó (Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest, 1982)
- Bellák Gábor: Markó Károly és köre – Mítosztól a képig (Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2011)
Kikiáltási ár: 4.400.000 Ft